“Az életkorom miatt (jóval 50 fölött) én valaha gyerekkoromban nem tanultam angolul. Az átlagnál még így is szerencsésebb voltam, az egyetemen volt pár félév angolom – de ez csak a nyelvtani szabályok átfutására, szakszöveg értelmezésére korlátózódott. Ennek ellenére, mikor 2 és fél éve nyáron megszűnt a cég, ami éjjel-nappal minden időmet lefoglalta, elhatároztam, hogy a hirtelen jött több szabadidőt okosan kihasználom, és angolul fogok tanulni.
Lomb Kató tolmács ajánlását megfogadva nagy fába vágtam a fejszémet: fogtam egy angol nyelvű, magyarul már olvasott regényt (a Harry Potter valamelyik, sokadik kötetét) és elkezdtem olvasni. Hááát – nagyon illúzióromboló volt!! Amiatt, hogy valaha (úgy 30 éve) már hallottam az angol nyelvtanról, azt képzeltem, egy kis igyekezettel sikerülni fog. De nem így volt! Úgy “olvastam” át kb. 80 oldalt, hogy még a szótár gyakori használatával sem értettem szinte semmit. El is ment a kedvem…
Időközben elkezdtem egy “újrakezdő”, heti 2×2 órás nyelvtanfolyamot. Aztán a fiamtól kaptam “leegyszerűsített” nyelvezetű, nyelvtanulóknak szóló regényeket, 2-es és 5-ös fokozatút. Beleolvastam a 2-esbe, picit értettem, de nem annyira érdekelt, ezért nem sikerült átrágni magamat rajta. De az 5-ös fokozatú… Ez a Sense and sensibility volt, az egyik kedvenc filmem – igazán érdekelt az eredeti történet, ezért ezt a könyvet alig bírtam letenni, annyira tetszett. Minden este alvás előtt tévénézés helyett ezt olvastam. Próbáltam egy-egy fejezetet szótár nélkül elolvasni (annál is inkább, mert nehéz úgy olvasni ágyban fekve, hogy közben még szótárt is forgatok…) . Egy-egy olyan szó volt, ami sokszor előfordult, de nem sikerült pontosan ráéreznem a jelentésére – ezt a pár kulcsszót kikerestem a szótárban, és így kezdtek összeállni a dolgok. Volt jó pár olyan mondat, aminek a nyelvtan miatt sehogy sem állt össze a jelentése (csupa “had had” , “get-got”). Ezeket azért valahogyan megpróbáltam a történetbe illeszteni, de túl sokat nem törtem rajta a fejemet. 2-3 hét alatt, csak esténkénti olvasással, úgy végeztem a könyvvel, hogy lényegében értettem a sztorit. Közben jártam az angol tanfolyamra, meg az órákra való felkészüléskor a neten is nézegettem a nyelvtant oktató oldalakat. És lám, egyszerre csak rájöttem, hogy nem nyomdahiba volt a regényemben az a sok “had” egymás után ?
A következő téli szünetben fiam – aki nagyon-nagyon jól tud angolul – itthon egy “igazi”, nem butított szövegű angol regényt olvasott, nagyon tetszett neki, mesélt is róla sokat. Mikor végzett vele, mivel nagyon izgatott a téma, belelapoztam. És lám – értettem a nagyját!! 1 hónap alatt elolvastam életem első igazi angol nyelvű regényét! A nyelvtana szerencsére nem volt agyonbonyolítva (mai angol regény…), szótárba csak néha-néha néztem, ha valami sokszor ismétlődő szó jelentését nem találtam ki magamtól. De a legtöbbször a szövegkörnyezetből úgyis kiderült a jelentés.
Mikor ezzel a könyvvel végeztem, elővettem a régebben félretett “2″-es fokozatú lebutított regényeket. 2-3 este alatt végeztem egy-egy példányával, nagyon-nagyon könnyűnek találtam, még úgy is könnyedén elolvastam, hogy a témát nem találtam túl izgalmasnak. Azóta már több angol nyelvű regényt olvastam, volt nehezebb is (több oldalas tájleírások… – ezeket átugrottam), de a lényeg az, hogy már tetszőleges angol nyelvű iromány elolvasásába bele merek kezdeni.
Hogy mi ebből a tanulság?
Persze még nem végeztem a tanulással, hiszen beszélgetni még nem nagyon tudok, ez lesz a következő megoldandó feladatom. De az önbizalmam igencsak megnőtt attól, hogy gyakorlatilag TUDOK ANGOLUL OLVASNI !!”
Chello Ági
Szólj hozzá!
Ha te is ebben a cipőben jártál vagy jársz, segíts másoknak, és írd le, te mivel értél el sikereket!
Neked mi vált be?