50 felett is van élet, sőt, angoltanulás is I.

Éva útja a középfokhoz (és tovább), felnőtt fejjel.

“Hát, nem volt egyszerű. Tulajdonképpen csodálkoztam is magamon. Megőrültem, hogy újra ilyenbe vágok bele jóval 50 felett??? Amikor már a német nyelvvizsga után -amit sokkal korábban, 30 körül csináltam meg- azt mondtam, hogy nem, soha többet! Család, munka mellett nyelvtanulás? Inkább még egy diploma. Az kevesebb energiába kerül.

Aztán mégis elkezdtem. A cégem kínálta a lehetőséget, gondoltam élek vele. Így kezdtem el 54 évesen angolt tanulni. Eleinte kedvtelésből, egy év után pedig azzal a határozott céllal, hogy leteszem a nyelvvizsgát. Az ugyanis 5% plusz havonta. Igen, lehet nevetni, de engem ez (is) motivált. (Némettel együtt az már 10%!) Egyben kihívás is volt, amivel magamnak is és tán a környezetemnek is bizonyítani akartam, hogy képes vagyok rá. Pedig be kell valljam, időnként magam sem hittem.

Igyekeztem megragadni minden lehetőséget a nyelvvel kapcsolatos információszerzésre. Sajnos nyelvterületi gyakorlásra esélyem sem volt, de az internet rengeteg lehetőséget kínált. (Aki keres talál, így találtam többek között erre az oldalra is Volt, ahonnan napi feladatok jöttek hírlevélben, máshol hasznos információk, gyakorlatok, tesztek, gyakorlási lehetőség stb.

A másik igen nagy segítség a különböző szintekre írt angol nyelvű novellák, regények, könyvek olvasása volt. Az elsőt ajándékba kaptam, de utána már én vadásztam őket. El sem tudom mondani, mekkora élmény volt, amikor az első angolul írt könyvet kiolvastam! ‘The Piano’ ez volt a címe, míg élek nem fogom elfelejteni. Csodás élmény volt, hogy egy nyelven, amivel küzdök, és nagyon-nagyon messze vagyok még a tudásától, ezen a nyelven én EL TUDOK OLVASNI EGY KÖNYVET! És nemcsak elolvasom, de megértem, sőt élvezem! Igaz, nem minden szót, de a történetet értem! Ez maga volt a csoda, ami sarkalt arra, hogy újabb könyveket keressek.

Igyekeztem minden nap foglalkozni egy kicsit a nyelvvel. Ez annál is inkább szükséges volt, mert ugye 50 felett az ember agya már nem fog úgy, mint fiatalon. Ezt majd meglátjátok Viszont talán több volt bennem az akarat, az elszántság. (valamivel mégiscsak kompenzálni kell a hiányt

Úgy döntöttem, hogy a BME-re megyek vizsgázni. A szóbelire egy kedves tanárom pluszban is segített felkészülni. Beáldoztam egy-két plusz ruhadarab árát, de megérte. Tavasszal az írásbelit, nyár elején a szóbelit csináltam meg. A sok érettségiző és egyetemista között kicsit fura voltam 56 évesen, de ez csak a bizonyítási vágyamat növelte

És ami nagyon érdekes, hogy most a végén sem volt az az érzésem, mint anno a németnél, hogy soha többet. Talán, mert már más módszerrel tanultam, okosabban? Nem tudom, de az tény, hogy már megint tanulok. Októberben kezdtem el a spanyolt! Igaz, itt már nem a nyelvvizsga a cél, ‘csak’ a tanulás, a tudás.”

Velényiné Andó Éva

Szólj hozzá!

Ha te is ebben a cipőben jártál vagy jársz, segíts másoknak, és írd le, te mivel értél el sikereket!
Neked mi vált be?

Válasz elvetése

Név

E-mail

Hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező. Az e-mail címed nem fog látszódni.

CAPTCHA Kód *