

“Szerettem volna tudni angolul. De nem volt semmi komoly célom vele, pusztán az, hogy tetszett a nyelv. Nagy vehemenciával bele is vetettem magam, és tanulgattam is önállóan egészen egy-két hónapig. Csak hát… közbeszólt az élet. Mivel nem volt konkrét (akár időben is sürgető) célom, ezért hamar más dolgok lettek fontosabbak. Tologattam magam előtt a tanulnivalót, majd egy idő után már lelki ismeret furdalásom sem volt, és a könyvek a fiók legmélyére kerültek. Ez kb. 15 évvel ezelőtt történt. Aztán persze a következő időszakokban is voltak fellángolásaim, de a vége mindig ugyanaz lett.”
Éva útja a középfokhoz (és tovább), felnőtt fejjel.“Hát, nem volt egyszerű. Tulajdonképpen csodálkoztam is magamon. Megőrültem, hogy újra ilyenbe vágok bele jóval 50 felett??? Amikor már a német nyelvvizsga után -amit sokkal korábban, 30 körül csináltam meg- azt mondtam, hogy nem, soha többet! Család, munka mellett nyelvtanulás? Inkább még egy diploma. Az kevesebb energiába kerül.”
Ági is hasonló tapasztalatokkal számol be, jóval 50 felett. Az ő segítségei az angol nyelvű könyvek voltak. A sztori különösen érdekes abból a szempontból, hogy hogyan és hogyan NE olvass könyvet. Ági a saját bőrén tapasztalta ki ezt.“Az életkorom miatt (jóval 50 fölött) én valaha gyerekkoromban nem tanultam angolul. Az átlagnál még így is szerencsésebb voltam, az egyetemen volt pár félév angolom – de ez csak a nyelvtani szabályok átfutására, szakszöveg értelmezésére korlátózódott. Ennek ellenére, mikor 2 és fél éve nyáron megszűnt a cég, ami éjjel-nappal minden időmet lefoglalta, elhatároztam, hogy a hirtelen jött több szabadidőt okosan kihasználom, és angolul fogok tanulni.”
Hogy állsz fel a kudarcélményből? Mert van, hogy nem szabad adni a nyelvvizsga eredményére, ahogy Szilvia esete is mutatja.“Azt hiszem én elrettentő példának lehetek jó a többi LELKES angoltanuló számára. Én is voltam lelkes. Tanfolyamra iratkoztam, tanultam a szabadidőmben, álmomban is angolul beszélgettem.
Aztán elmentem nyelvvizsgázni (középfokú C). Egyetlen egy részfeladat nem sikerült (50 helyett 46% – magnó utáni szövegértés) a többi 90% környékén mozgott. Ez miatt elbukott az egész. A lelkesedésem mélyrepülésben indult lefelé.”
Néha nehéz bátornak lenni, és vállalni a bizonytalannak tűnő külföldi tartózkodást, messze a családtól és a barátoktól. Pláne, ha az embernek nincs rá pénze. De mindenképp lehetséges és megéri, ahogy Ibolya esete mutatja.“Mindenkinek küldeném e rövid beszámolót, aki még motiválatlanul “tanulgat”. Kell hogy legyen motivációd! Mindenkit arra biztatok, ne adja fel könnyen az álmait! Az “akarom” és a “muszáj” NAGY ÚR a tanulásban. E kettő volt mozgatóerőm abban hogy 52 évesen elkezdjek angolul tanulni.”
Norbi történetében azt figyeld, hogy mi az a rosszul értelmezett lojalitás egy olyan angoltanárhoz, akitől nem kapsz semmit, és hogyan győzz e felett.Megtanulhatod azt is, mire jók a memoriterek, és hogy milyen “mellékhatásai” vannak annak, hogy angolul tanulsz. Norbira személy szerint mi is nagyon büszkék vagyunk. Múltkor ugyanis egy nyelvvizsgaközpont vezetője, aki rendszeresen figyeli a fórumunkat, megkérdezte, hogy a Norbi nevű rendszeres hozzászóló vajon angoltanár-e. Nehezen hitte, hogy nem, olyan okosan segített másoknak.
Dóri egy nagyon fontos technikáról ír: a vizualizációról, és a célok kitűzéséről. Ez a két eszköz mindig beválik. Fogadd meg a tanácsát! És érdemes megfigyelned azt is, milyen technikákkal tanult ő nyelvet.“Egyetemistaként másodévesen kezdtem bele a nyelvtanulásba (előtte csak más nyelvekre volt lehetőségem, ez pedig egy teljesen új nyelv volt), egy évig az egyetemen általános szókincset tanultam egy kiváló tanárnál, aki már a legelső órától kezdve mindenkit beszéltetett a 30 fős csoportunkban. Heti négyszer 80 perces órák voltak. A rákövetkező évben szeptemberben heti kétszer másfél órában magántanulóként folytattam nála. Az írásbeli középfokú szaknyelvvizsgára 5 hónap alatt, a szóbelire további 4 hónap alatt készített fel engem és egy barátnőmet. A szakmai középfokú nyelvvizsgáig 1 év és 8 hónap alatt jutottam el, úgy, hogy korábban nem tanultam ezt a nyelvet, sőt rokon nyelvet sem, és külföldön sem voltam. A legmotiválóbb a nyelvtanulás során elsősorban a tanárom volt. Rá tudott venni, hogy tanuljak, minél jobban, nagyon szigorú volt, és mégis nagyon kedves. Szerintem kulcsfontosságú a tanár személye.”

Várjuk a TE sikersztorid! Katt ide és küldd be most, és ha közzétesszük, választhatsz magadnak egy Instant angol tanulókártya csomagot!