Medgyes Péter neve szerepelt a címlapon, aki amellett, hogy nagy tapasztalatokkal rendelkező nyelvtanár és az ELTE alkalmazott nyelvészet professzora, többek között egy nemzetközi nagydíjat elnyert módszertani könyv szerzője is (The Non-Native Teacher). Bevallom, már egy ideje fentem a fogam egy interjúra vele. De most összejött.
Az interjúban többek között elmondja, hogy egyedül legfeljebb Lomb Kató tudott megtanulni angolul, de azt is, hogy ha azt hiszed, a tanár tanít meg Téged bármire is, tévedsz. Azt is megtudod, hogy mi a legnagyobb csapda, ami milliónyi újrakezdő nyelvtanulót termel.
Mindenekelőtt kellően motivált. Létszükségletének érzi azt, hogy megtanulja az adott idegen nyelvet. Ezt az érzést erősítheti meg benne a tanár. Aki azt hiszi, hogy a tanár tanítja meg az embert bármire is, téved. Ő legföljebb némi fogódzót és inputot tud nyújtani.
Egyedül legföljebb Lomb Kató tudott megtanulni tizenegynéhány nyelven. Tanári segítség nélkül szinte reménytelen nekilátni egy új nyelv tanulásának, ám ha valaki eljutott már egy viszonylag magas szintre, egyedül is folytathatja.
A legnagyobb csapda az, amikor valaki komolytalan elhatározással lát neki a tanulásnak. Ennek következménye a milliónyi &bdquo újrakezdő &rdquo nyelvtanuló, aki valahol a 9. lecke táján feladja a tanulást, majd két év múlva elölről kezdi az egészet.
Ez attól függ, kinek mi az igénye. Én például eléggé jól elboldogultam kb. 100 arab szóval Szíriában, mert nem tűztem ki célul az arab nyelv elsajátítását. Ha angolul se tudnék többet, nem tudom, miből élnék meg.
Sejtelmem sincs, hogy a magyar emberek miért ragaszkodnak olyan görcsösen a nyelvvizsgapapírhoz. Na jó, a felsőoktatásba jelentkezetteket megértem, hiszen plusz pont jár a nyelvvizsgáért, a többieket annál kevésbé. Ha én munkaadó lennék, sose kérnék bizonyítványt, hanem angolul kezdeményeznék társalgást a jelentkezővel, és aszerint venném föl vagy utasítanám el őt.
Nem volna rá szükség, ha minden szakon néhány kurzust eleve idegen nyelven tartanának. Amúgy pedig úgy gondolom, nem volna szabad beengedni a felsőoktatásba olyanokat, akik nem tudnak kommunikálni legalább egy idegen nyelven. Tehát a bemeneti, nem pedig a kimeneti szabályozást tartanám célravezetőnek.
Ideális nyelvtanár nem létezik, mint ahogy ideális tanuló sincs. Mindenki a saját ízlése szerint válasszon tanárt, ha ugyan van rá lehetősége. Egy biztos: a tanárnak illik igen magas színvonalon beszélnie a tanított nyelvet és szeretnie a szakmáját.
E tekintetben nem vagyok túl optimista. Mindaddig, amíg a nyelvtanárképzés a bölcsész szakoknak van alárendelve, nem a nyelvtanári készségek fejlesztésén lesz a hangsúly, hanem az irodalmi és nyelvészeti stúdiumokon. Ők fojtották meg a roppant sikeres Angol (és Német) Tanárképző Központokat is.
Azt üzenném, hogy próbálják meg élvezni a nyelvtanulást, és ne sokat lacafacázzanak a nyelvvizsgákkal. Inkább idegen nyelven nézzenek tévét és olvassanak.
Én kisgyermekkorban kezdtem el angolul tanulni, majd magántanároknál folytattam – iskolában sose tanultam. Talán azért tanultam meg viszonylag magas szinten, mert hamar rájöttem: ebben több keresnivalóm van, mint sok másban. Iskolai kudarcaimon azért jutottam túl aránylag könnyen, mert volt egy kedvenc foglalatosságom (a vívás és a gombfoci mellett): az angol nyelv tanulása. Ez a szerelem mindmáig megmaradt – és szótárral a kezemben szeretnék meghalni is.
Köszönöm szépen az interjút, és nagyon remélem, hogy még azért van egy-két könyv a tarsolyában, és a nyelvtanulói-nyelvtanári közösség számíthat a tanácsaira. Sok sikert kívánok a továbbiakban, és remélem, még az angolnyelvtanitas.hu konferenciáin, előadásain is találkozunk majd!
Szólj hozzá!
Te mit gondolsz erről? Írd le a véleményed!